A sátoros ünnep

A Biblia hét különleges ünnepet ír le, amelyeket Isten adott Izraelnek (3Mózes 23): Pészah,

kovásztalan kenyér, első zsenge, pünkösd, trombitaszó, engesztelés és sátoros ünnep (más néven sátoros ünnepek).

Az első négy az év tavaszán volt – pészah, kovásztalan kenyér, első zsenge és

pünkösd. Együttesen tekintettek vissza Izrael Egyiptomból való szabadulására, és előre Krisztus első eljövetelére, az igazi pászkabárányra és a feltámadás első zsengéjére.

Az utolsó három ősszel volt – trombitaszó, engesztelés és sátoros ünnep. Ezek Isten végső helyreállítási munkájára mutattak előre: a bűnbánatra való felhívására, a bűnök megbocsátására és az ígéretére, hogy népével fog lakni a Királyság korában.

Mi volt a Sátoros ünnep?

A Sátoros ünnep az év utolsó ünnepe volt, egy hétig tartó öröm- és hálaadásünnep. Az izraeliták ideiglenes menedékeket építettek ágakból és levelekből, és hét napig

azokban laktak (3Mózes 23:39–43). Ez emlékeztette őket azokra az évekre, amelyeket az Egyiptomból való kivonulásuk után a pusztában töltöttek, amikor nem volt állandó otthonuk, de Isten továbbra is gondoskodott róluk.

Miért fontos ez ma is - keresztények számára?

Legtöbbünk nem él sátorban egy hétig, és nem ünnepli az ünnepet úgy, ahogy Izrael tette egykor, de az üzenet ma is aktuális.

• Az élet múlandó. Ahogy Izrael is törékeny menedékekben élt, úgy emlékeztetnek minket arra, hogy életünk és javaink nem állandó. Az igazi biztonság Istenben található.

• Isten gondoskodik. Az ünnep visszatekintett arra az időre, amikor Izraelnek semmije sem volt, mégis Isten fenntartotta őket. Ez bizalmat ad nekünk abban, hogy Ő is gondoskodhat rólunk.

• Nagyobb aratás közeleg. Az ünnep az aratási év végét ünnepelte, de a Biblia előre mutat arra a napra, amikor Krisztus összegyűjti népét Isten országába - a végső és örök aratásba.

A jeruzsálemi sátoros ünnepen maga Jézus jelentette ki: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon” (János 7:37). Azt állította magáról, hogy ő az élő víz igazi forrása, aki betölti azt az örömöt és gondoskodást, amelyet az ünnep szimbolizált.

Előretekintés

A sátoros ünnep arra tanít minket, hogy zarándokok vagyunk, az élet törékeny, de Isten gondoskodik rólunk – és egy napon örökké népével fog lakni. Ahogy a Jelenések könyve 21:3 mondja: „Íme, Isten lakhelye az emberekkel van. Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek.”

Ez az igazi remény, amelyre az ünnep mutat nekünk.

The Feast of Tabernacles/Sukkoth

The Bible describes seven special feasts that God gave to Israel (Leviticus 23): Passover,

Unleavened Bread, First Fruits, Pentecost, Trumpets, Atonement, and Tabernacles (also

called Booths).

The first four came in the spring of the year — Passover, Unleavened Bread, First Fruits, and

Pentecost. Together they looked back to Israel’s deliverance from Egypt and forward to the

first coming of Christ, the true Passover Lamb and the first fruits of the resurrection.

The last three came in the autumn — Trumpets, Atonement, and Tabernacles. These pointed ahead to God’s final work of restoration: His call to repentance, His forgiveness of sins, and His promise to dwell with His people in the Kingdom Age.

What Was the Feast of Tabernacles?

The Feast of Tabernacles was the final feast of the year, a week-long celebration of joy and

thanksgiving. The Israelites built temporary shelters from branches and leaves, and lived in

them for seven days (Leviticus 23:39–43). This reminded them of the years they spent in the wilderness after leaving Egypt, when they had no permanent homes but God still provided for them.

Why It Still Matters Today - for Christians

Most of us do not live in tents for a week or celebrate the feast in the way Israel once did, but the message is still relevant.

• Life is temporary. Just as Israel lived in fragile shelters, we are reminded that our lives and possessions are not permanent. True security is found in God.

• God provides. The feast looked back to a time when Israel had nothing, yet God sustained them. This gives us confidence that He can provide for us too.

• A greater harvest is coming. The feast celebrated the end of the harvest year, but the Bible points forward to the day when Christ will gather His people into God’s kingdom — the final and eternal harvest.

During the Feast of Tabernacles in Jerusalem, Jesus himself declared: “If anyone thirsts, let

him come to me and drink” (John 7:37). He claimed to be the true source of living water, the one who fulfils the joy and provision that the feast symbolised.

Looking Ahead

The Feast of Tabernacles teaches us that we are pilgrims, life is fragile, but God provides —

and He will one day dwell with His people forever. As Revelation 21:3 says: “Behold, the

dwelling place of God is with man. He will dwell with them, and they will be his people.”

That is the true hope the feast points us toward.