Értéktelennek érzed magad? Isten minden apró verebet és minden embert jobban értékel, ezért bízhatsz benne.

A tiny sparrow is of value

Fotó: Joshua J. Cotten az Unsplash-en

A reggeli rutinom egyik kedvenc része, hogy kimegyek etetni a madarakat. Újratöltöm a kertben lógó különféle edényeket, és kicserélem a vizet a sekély tálban, amelyből a tollas barátaim isznak és fürdenek. Esik vagy süt, minden nap kimegyek. Télen lehet, hogy el kell takarítanom a havat az etetőkről, vagy fel kell törnöm a jeget az itatótálból.

Annyira felemelő hallani a madarak énekét kora reggel. Miközben a dolgaimmal foglalkozom, tudom, hogy a bátrabb madarak máris a bokrokban szárnyalnak, és izgatottan csicseregnek, ahogy leszállnak az etetőkre, amint elérem a konyhaajtót. A befektetett időt és pénzt bőven megtéríti az az öröm, amit a madarak megfigyeléséből nyerek. Szeretem látni és hallani, ahogy a kertünk ilyen élénk és nyüzsgő.

Természetesen az az étel, amit naponta kiteszek, csupán kiegészíti azt a természetes éléskamrát, amelyet Mennyei Atyánk már biztosít. Miközben a gabonapelyhemmel vagy a pirítóssal a kezemben állok, és kinézek az ablakon, gyakran elmélkedem azon, hogy ugyanaz a bőkezű, szerető Isten gondoskodik élelemről nekem és a madaraknak. Olyan gondossággal teremtett mindannyiunkat. Jézus ezt a tényt hangsúlyozta, amikor tanítványait arról tanította, hogy milyen fontos mindenben Istenben bízni,

„Azt mondom tehát nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetekért, hogy mibe öltözködtök. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, nem gyűjtenek csűrbe, és mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek náluk? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával meg tudja toldni élete idejét egy arasznyival is? ...” (Máté 6:25-34)

Néhány madár, amely naponta meglátogatja a kertet, merész és jellegzetes; a magabiztos vörösbegy és feketerigó, akik olyan közel jönnek, és ragyogó, lebilincselő szemekkel figyelnek, a tolakodó szarkák és galambok, amelyek már pusztán méretükkel is uralják a környezetemet, a gyönyörű színű pintyek – mindannyian magukra vonják a figyelmet. Azonban a madarak, amelyeket a legjobban megszerettem, a kis verebek, amelyek az etetők körül és az etetőkben röpködnek. Kicsik és barnák, és sok szempontból jelentéktelenek, mégis teremtőjük mindegyikükkel törődik. Jézus azt mondja:

„Nem két verebet adnak-e egy fillérért? És egy sem esik le közülük a földre Atyátok nélkül.” (Máté 10:29)

A Smith bibliai szótár szerint a júdeai verebek más fajtájúak voltak, mint azok, amelyek a kertembe látogatnak, és valóban, az Újszövetségben „verébnek” fordított görög szó, a στρουθίον , kismadarat jelent, nem pedig egy adott fajt. Lehetséges, hogy Jézus a galambokra és gerlékre gondolt, amelyeket a társadalom legszegényebb tagjainak templomi áldozataként árultak.

„Ha pedig nem telik neki bárányt adnia, akkor vigyen az Úrnak bűnbocsánatként két gerlicét vagy két galambállatot, az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul.” (3Mózes 5:7)

A kisebb madarakat, például a verebeket és a pintyeket, szintén árulták élelemként. A tehetősebb rétegek számára ezek a madarak harapnivalóként szolgáltak, megették őket, majd gyorsan elfelejtették őket, de a társadalom legszegényebbjei számára lehetőséget biztosítottak arra, hogy a sovány étrendet némi hússal egészítsék ki.

Bármilyen madárfajról is van szó, és bármi is a céljuk, egy dolog biztos: nagyon kevés kereskedelmi értékük volt. A Máté 10-ből már láttuk, hogy kettőt lehetett venni egy aprópénzért. Lukács 12-ben Jézus ezt mondja:

„Nem öt verebet adnak két fillérért? És Isten egyetlenegy sem feledkezik meg közülük. Még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” (Lukács 12:6-7)

Néhány egyszerű matematikai művelettel rájövünk, hogy bevett gyakorlat volt a „négyet fizet, egyet kap ingyen” ajánlat, mégis, Jézus azt mondja, hogy még az ötödik kismadár is, amely szó szerint értéktelen, könnyen figyelmen kívül hagyható, értékes Isten számára. Ha valaha is úgy érezzük, hogy figyelmen kívül hagyjuk és értéktelennek érezzük magunkat, mint az ötödik veréb, elgondolkodhatunk azon, hogy Isten mindannyiunkat értékel, számára értékesek, becsesek és szeretettek vagyunk.

Remélhetőleg sokan közülünk, az idő nagy részében mi vagyunk a boldogok, vidámak, élvezzük a napsütést, bízva abban, hogy Mennyei Atyánk gondoskodásában a helyünk. De ne felejtsük el körülnézni az ötödik verebet sem, amelyet oly könnyen figyelmen kívül hagyunk, mégis bátorításra vagy megerősítésre szorul. Bátorítsuk egymást, hogy mindannyian minden új napon énekelve kelhessünk fel, dicsérve az Úristent, a csodálatos teremtőt. (Kate Miles blogja)